O riszepsön sztóríz

Hogy Murphy elvtárs nem alszik, azt már rég tudom. De hogy ennyire?! Délelőtt hosszú műszak. Utána aludni próbálok, nem lehet. Raju püföli az ablakot, hogy szórí Gízá máj fren` de ő... őőőő... öhöhőőő... észreveszi, hogy alszom, hát akkor bocsi bocsi, elsomfordál. Azt hiszem, vége. Nincs. Negyedóra múlva ismét dörömböl, de ekkor már ront is befelé, és nopráblöm, nopráblöm, húzza maga után Tanvirt és a barátját is, hogy csekk tíví, csekk tíví. (Örökké a drótos dobozt csekkolja, igazán elvihetné az én szobámból valahova, el akárhova... máshova.) Hát ide figyelj, Raju, kedves barátom! Este tízkor megyek dolgozni, pihennem kellene, tehát nekem csak ne nagyon nopráblömözz, mert beverem a pofádat. Hogy miért vagyok ilyen ingerült?! Azért, mert este tíztől holnap délután hatig leszek a recepción, ez azt jelenti, hogy húsz óra, igen, ne hümmögj. Menj a fenébe, és bütyköld valamikor máskor a dobozodat, rendben?
A lényeg az, hogy nem tudtam aludni ezek után.
Este tízkor, amikor bedőltem a melóba, már várt a rengeteg papírmunka és a housekeeping rohadó ágynemű-kolleckiója. Ezt fel kellett cipelni Lisa birodalmába, le kellett izzadni, oké. Végre van fél perc időm, rápillanthatok a daily sheet nevű mocskolmányra, és rossz érzéssel könyvelem el, hogy ismét fully booked. Ami még nem volna gond, ha hétközben következne be. De szombatról vasárnapra semmi jót nem jelez. Aztán jönnek. És jönnek. És még mindig jönnek. Végül Shiraz közli velem, hogy délután a főnök kiknek adta ki a szobákat. Jött egy részeg focicsapat, és ennek a tagjait fogadta be.
11 szobában 27 ember. Úgy zsúfolta be őket, hogy ebben a 11 szobában max. 20 fő aludhatna. Lesz itt bolondulás. És van. Ki-be járkálnak, üvöltöznek, és inni akarnak, és jópofáskodnak, és ketten be is vannak lőve, az egyik tag pedig a hangyákkal hadakozik, nem tud aludni.
Amúgy van-e szellemünk? Ugyanezt a kérdést tette fel Priya is, a lány, akit körbevezettem a szállodán, és megmutattam neki néhány szobát. A lány, akit a főnök egyszerűen elüldözött. Drogdílereknek, kerítőknek és futtatóknak, részeg, krekkelt fazonoknak bármikor kiadhatok szobát, de a 18. évét májusban betöltött lánynak nem, mert „hátha valami történik”. És ő, mármint Ashok amúgy is tudja, hogy Priya behurcol tíz embert a szobájába, és hülyére isszák magukat. Aztán jól megdugják a fickók, és Priya beperel minket, hogy megerőszakolták nálunk, mint azt a másikat a múltkoriban. Szegény lány annyira megrettent a fogadjistentől, hogy könyörgött nekem, amikor ez a vadbarom hátra ment, hogy adjam vissza a fénymásolatot, amit az ájdíjáról készítettem, és ő azonnal lemondja a foglalást. És akkor itt van a szombat este, ugyanaz a főnök kiadja a fél szállodát 27 lúzernak, hogy szedjék szét. Mármint a helyet. Nem irigylem Adát, hiszen délelőtt ő kell rendbe rakja az egészet. Az más kérdés, hogy nem fogja, hanem a 22 C/O-ból max. kilencet ha megcsinál. Fáradékony a lelkem.
23:30-kor betoppan Káká, liheg, szuszog, butonálja a mobilját, izgatott. Ledobja a kabátját, és magyarázza, hogy van tíz perce, és itt a világvége. Jönnek a befektetők, a nagyarcok, és elő kell készíteni mindent. Igen ám, de az a gond, hogy a szakácsok elmentek, a vendéglőben pedig minden zár alatt van. A sör, a bor – és a legutolsó ásványvíz is. Hol a kulcs? Kapoornál. És Kapoor? Otthon. A telefonszáma? Megmondhatom, de ki szokta kapcsolni, miután innen kilépett. Akkor mégis hol lakik? Az első ház, de nem tudom, melyik az ajtó, mert sosem hívott be. Rendben, nézd mit csinálunk – így Káká. Rendelek kaját, kihozzák, te pedig beveszed a pinceablakon, hogy senki ne is gondoljon arra, hogy nem itt készült. Itt is vannak a vendégeink, menj le a pincébe, én pedig felkattintom a villanyt a vendéglőben. Gyere fel a pincéből, ember, mert a villannyal valami gond van. Mi történt? És miért tartja őket ilyen félhomályban? A nagy csillár miért...? Hallgass már, és csinálj valamit! Először is kattintsd fel ismét a budiban a villanyt, mert nem tudtam, melyik kapcsoló hova szól, és eloltottam. Káká, drága barátom, a 14 kapcsolón angolul írja, mit világít meg egyik-másik. Jójó, gyere, segíts már a tálalásnál. Ezt viheted is. Azt is. A naant vágd kettőbe. A salátát tedd szépen két tálra. A húst mintha most készítettük volna. Vigyek melegítőt is? Kibontottad a borokat? És hol vannak a boros poharak?! Kell két sörös is. Hol kell bekapcsolni a légfrissítőt? Itt olyan bűz van, mint a szarnak a házában! Most már leszedheted a páprádumzokat, jöhet a hús. Félóra múlva bezárjuk a bejárati ajtót, és leszeded a mosatlant, végül eltakarítasz mident, rendben? És terítsd majd meg az asztalt, mintha semmi sem történt volna itt. És ami megmaradt, azt pakold el nekem, tedd be a hűtőbe, majd elveszem valamikor délelőtt.
Két hatalmas terepjáró, öt óriási férfi és egy nő. Indiaiak, de mintha mégsem azok lennének. A nő is magas, mintegy 1,80 de a férfiak közül egyik sem kisebb két méternél. Káká törpe közöttük. Kettő legalább kettőhúsz magas, és kilóban 170 körül mogozhatnak. Ha ezek indiaiak, akkor valami nagyon-nagyon felső kaszthoz kell tartozniuk, mert eddig csak apró termetű indiait láttam. És láttam eleget. A nő egyébként Gergely Zsuzsának a tökéletes mása, piros ruha van rajta. Csak kissé teltebb, nem olyan szikár, mint a mi Zsuzsánk. Viszont még a mosolyuk is megegyezik.
Ki volt ez a fickó az óriásokkal? Káká? Igen, igen, az, aki két tiszta szobát ígért nekünk. Káká a tulajdonos testvére, az ügyeskedő gengszter, a telefonfeltörő csencselő. És a piros ruhás pipinek megvan a száma? Egészen beindultunk. Mindannyian beindultatok? Be hát! Nagyon? Naaaagyon, hát nem láttad, ember, milyen kúl a bige?! Akkor adok nektek szalvétát, rendben? Szóval algériai vagy, boss? Olasz? Török? Nem, nem, bizonyára francia. Az sem? Akkor talán amerikai? És ha amerikai vagyok, miért dolgozom éjszaka is a normál minimálbérért? Miért nem követelem ki magamnak az emelt óradíjat? Főleg ilyenkor, amikor hosszú műszakra fognak, 20 órán át itt tartanak, és mosolyogtatnak. Gyere na, ember, pereljük be őket, ügyvéd vagyok, megkúrjuk őket, rendben? Amúgy nem vagyok amerikai, hanem romániai. És magyar. Áhá, Mutu gáj! Tényleg nem focizok? Hanem a fiam? Hány éves? Tizenhárom lesz. He is older than you, I`ve told you, so give him some respect, you idiot! És ez a szimfónia órákon át dübörög, néha nyolcan beszélnek egyszerre, és bírják, mert váltják egymást, egyik felmegy, a másik lejön, a fehér zoknik már feketék. Kisétálnak az utcára zokniban, indiai sajátosság. Damji is mezítláb dolgozik, a cipőre vigyázni kell, sokba kerül, és nem mindenkinek van. Legalább egy matracot, boss, egy matracot. Fingom nincs, miért adta ki a főnök nektek úgy a szobát, hogy négyen vagytok a kétszemélyesben, de én nem adok nektek matracot. Legalább egy paplant. Az sincs? Egy lepedő? Jó éjszakát, uraim. Akkor inkább törjük fel a főnök jelszavát! Hozzunk kurvákat. Engedjem ki Gosai-t minden percben háromszor (nyitom-zárom a bejárati ajtót). És a környék amúgy megbízható? Miért szeretem ezt a helyet, és miért utálom Londont? Azért, mert az koszos, büdös, túl hangos, és túl nyomulós? Na de tényleg nincsen telefonszám? Nem kell felkapni a vizet, ők aztán egy szóval sem állították azt, hogy kerítő vagyok! Csak az a rengeteg hangya ne lenne a földön... dehogy használ a spray, attól még vidámabban masíroznak. Beperelnek, ők aztán be. Kérhetnék valamit én is? Gyertek ki a vendéglőből, mert mindent szalagra rögzítünk, és ha kényszeríteni fogtok, ki kell hívnom a rendőrséget. A bár zárva van, említettem már? Akkor legalább mondanám meg, hogy ez a fickó, meg ez és az és ez itt hány éves. Saccoljak, hiszen ez egy játék. Rendben: 16, 18, 15, 17, de lehet, hogy sokkal kevesebb egyik-másik. Amúgy nős vagyok? Voltam. Na de tényleg: nős vagyok? Like I said already: I was. És mit művelek egész éjszaka? Hát veletek szórakozom, és próbálom a papírmunkát lezongorázni. Milyen papírok? És kellene egy üveg víz. És kellene az a szalvéta. És kellene egy villa. És kellene még egy pohár víz. És kellene egy lyukas husika. És kellene két tiszta szoba. És kellene egy matrac. És kellene egy lepedő. És kellene egy erotikus masszírozás. És kellene szivar. És kellene sör. És kellene reggeli. És kellene nyolc óra pihenés a kicsekkolás előtt. Végül már ők kérdezik, hogy zavarnak-e. Á, dehogy, a legszórakoztatóbb éjszaka, amióta itt vagyok. Június 28-án volt egy éve. Hát akkor boldog szülinapot, boss! Nesze, igyál velünk, ünnepeljük meg ezt a nagy napot. Méghogy nem iszol? Hát miért? Talán muzulmán vagy? És nem is nőzöl? Ugye, normál vagy, nem pedig buzi?! A húsról miért mondtál le? A frizurád olyan, mintha focista lennél, olasz sztár. Az a nyugis, kimért, csendes-fáradt hangod is. Ennek nem lesz vége soha. Dehogynem! Reggel 11 körül, legkésőbb délben. Akkor tehát még egyszer: boldog szülinapot, boss és egy év múlva ismét meglátogatunk!
Maybe I won`t be here anymore.

G
A