Halandó, ki szerencsétlenséged órájában ide(és ennyire félre)klikkeltél! 1. Get a life! 2. Ha nem megy, keress egyet a Google-on! 3. Ha mégis maradnál, tegyél úgy, mintha Operában (vagy Safarin) volnál, mert akkor látni is fogod, széltében-hosszában, amit produkálunk. 4. Persze, lehet, hogy az ekszplórerre esküszöl, te szerencsétlen... akkor viszont vásárolj egy 19-es monitort (legalább), és bütyköld a rezoljúsönt 1280x1024-re :o) úgy látva látsz majd. 5. Mit is? Szégyenérzet, vallási és egyéb fanatizmusok, kis/nyers/nyárspolgári érzületecskék, elő veletek! Libuska és feminista, hímfasiszta és →→→→→
ami hajlandó aláfeküdni
miközben
szűzkurvaként retteg
a megismerés
meg szentségtelenítő aktusától ami fontos ami legkevésbé sem kellene azzá váljék ami kimondandó és mégse megmutatható
vagy talán egészségesebb
volna
elfelejteni ami olyan mintha aztán mégis kiderül róla
hogy helikopter
amia
mi
®kÜLöNféLe
töRtÉnüLéSeK
mEg hÍrCsÉk
2006. február 13. * * * Gyászjelentés helyett :)
Szakítottam A Hét című vásárhelyi lappal
és ennek kimondhatatlan nevű főszerkesztőjével. Szerencsés napon történt a dolog, de sajnos nem pénteken. Heti rendszerességgel jelentkező filmes rovatomat a Világbazár Filming felületén nyomatom a továbbiakban
Hetente legalább egy írást publikálok
lapzárta vasárnap este nyolc órakor lészen!
2005. szeptember 11. * * * Terrortámadás?
Tudtam, hogy megtörténhet,
de azzal áltattam magam, hogy mindig és csakis azzal a mással
A 200 gigás hárdomról minden elveszett egyszerűen letörlődött, mikor egy másik gép agyára csatlakoztattam. Kizárólag a cédére, dévédére ki nem írt 250 film lett oda! A teljes TIFF-gyűjtemény (40 cím). Mintha a kedves hagyott volna el. A Zelvont együttérzőn kérdi
Őrzöl te valamit a nődön?!
2005. augusztus 25. * * * Imádom, amikor kioktatnak! ASzárnyas fejvadászt is Ridley Scott készítette! Tehát ha beírod a Kingdom of Heaven-kritikába az Alient, akkor ezt is be kellene szúrni, mert még azt fogják hinni (?) hogy nem tudtál róla! Ez a film alapozta meg RS hírnevét
underground körökben. Mosolyogtam?
2005. augusztus 24. * * * Francia, film, vontatott, Győzelem
Úgy látszik, a díjak elriasztják a nézőket! Nyolcan ültünk a nézőtéren, ebből kettő (egy párocska) később, jóval a kezdés után érkezett, és nem azért hogy a filmet nézzék. Amint végeztek, távoztak. Egyébként az opusnak nemjegyeztem meg
a címét, tehát
nem fogom
azutókornak megőrizni. Pont
2005. augusztus 13. * * * Múlt hétre, rohamtempóban (még Váradon, vendég-gépen, Nyári Egyetemezés közben egy szép éccaka) megírtam a Kinsey-t. Most neki fogok esni a Pete Tong-nak. Azt mondja a Zelvont, hogy a süket DJ-s film címe Cockney szlengben wrong akar lenni. Jómagam pedig azzal folytatnám, hogy az igaztörténetek, életrajzi bohózatok nálam bejönnek. Vajon mi lesz a következő? Vijácá bátyé filmu, ásáj?!
2005. augusztus 3. * * * Egy illúzióval ismét könnyebb vagyok, és a léggömbből sem dobtak ki (habár mindent megtettünk ezért). A Hole in My Heart? összegy a tej a szerkesztővel. Ragaszkodik ahhoz, hogy a címet meg kell változtatni. Én ragaszkodtam ehhez: Vödör a spermának. Nyakas kálvinista kutya, ami vagyok! Nekem is lehetett volna más címjavaslatom: Barbie-rózsaszín pornó – de mennyivel egyszerűbb döfni, mint nyelni!
2005. július 28. * * * Isten éltessen, Jim Davis, te 6ikszes!
Tudtátok, hogy ma van a szülinapja? Nem? Egyáltalán van-e halvány segédlila fogalmatok hogy kicsoda ő? Nem biztos. Bezzeg pár nagyarc adott valamit az emberiségnek (ha létezik ilyen fogalom). Ott van Jézus, aztán Gutenberg. Chaplin meg János bácsi, a székely lófő. S végül, de nem utolsó sorban Jim Davis, Garfield apukája. De ki oltja el a villanyt?
2005. július 17–19. * * * Születésnapomra megajándékoztam magam pár óra DC++ keresgéléssel. Új, Marian nevű virtuális barátocskám gépagyán rengeteg TIFF-es filmet találtam, ezek java része hiányzott a gyűjteményemből. Megegyeztünk, hogy nem kapcsoljuk ki a gépeinket, és nekiestem a töltögetésnek. (A srác barátnője szervező volt a filmfesztiválon :) Kulcs a lábtörlő alatt, vers a hűtőben, lista a blogban!
2005. július 4–9. * * * A hét stílszerűen indult: fogalmam sem volt, miről írjak eRGé-nek. És akkor Rékuci beszól, hogy izé: kellene további TIFF-es filmkollekció? Többek közt a Red Colored, amiről volt vajmi jegyzetem (deh elég gyatra). Másnap Anyatollah kér és kap tőlem írást (Oldboy). Rögtön utána: Second Hand. Köpködök most is. Végül: Mar adentro és Gegen Die Wand. Megrendelésre. Örömest
Aranymedvés szívás * * * Filmológia vizsga (szívás :) után bámulom a plakátot: Head On, aranyos medvécskét kapott Berlinben. Hm. Nem ismerős a film, deh beülök a moziba, ejsze csak jó lehet, haezek díjazták. Ha megnéztem volna, ki a rendező, bekattan, hogy valami bibi van. Így csak az első képsornál jövök rá, hogy kifizettem a méregdrága jegyet a Gegen Die Wand-ra. Persze, más élmény moziban és más a 19-es képernyőn nézni ugyanazt
2005. június 15. * * * nosferatu az aranypolgár vs caligary DéRé 19 órától szeretettel és mindenkit! A félreértések elkerülése végett: azért kerülnek ezek (és most) műsorra, mert beállt a pepita rezgőfrászos szesszió és egyes lógosok (mint jómagam :) lemaradtak a Pethőmama-féle filmológia áldásairól. Hogy Zsuzsikánkat idézzem: „Megnézhetjük a filmeket Gézánál?” Ezen PÁ is mosolygott (s áldását adta)
eltűnésünk okairól * * * magyarázkodás helyett csak egy szót írhatnék le: TIFF. És bocsánatot kérek azoktól, akiknek beígértem az Osamát.Az időzítés a lehető legrosszabb volt, mert aznap kezdődött a kolozsvári filmfesztivál... Ahol többek között ezt a filmet is adták (a SuperNova szekcióban). Persze, ez nem jelenti azt, hogy egy későbbi időpontban nem nézhetnénk meg nálam is
2005. május 20. * * * dealer – 19 órától. És még mondja valaki, hogy nem tudok rászervezősdit játszadozni! Ezúttal a Filmtettfeszt állt utamba. Semmi bajom a Sorstalansággal, de inkább a Dealer! Olyan ez, mint egy jópofi utcai balhé: nem igazságos, fiúk! ti csak hárman vagytok, meg se kottyantok nekem. Uff
2005. május 13. * * * nem, nem szerencsétlen nap, habár péntek... Tehát: 20 órától filmvetítés Gézánál! A belépés: ingyenes. Műsoron: Milko Mancsevszki Eső előtt című filmje. Az 1994-es macedón–angol–francia produkció Arany Oroszlán díjat kapott (Velence, 1994), és Oscar-díra jelölték (1995) a legjobb külföldi film kategóriában
O undor3 Ma csak T. kérésére mentem be e Művihez. Ott ültem Betty gépénél, rakosgattam az anyagokat az ötös lapszámhoz, fel a netre. Fel, egész délelőtt ezt csináltam. Zsolt látta, ha látni akarta, mivel foglalkozom, de amikor elmenőben voltam, megkérdezte, hogy mikor lesz kész a frissítés a honlapon. Arról nem beszélve, hogy ott ült velem szembe egész nap, és egy szót sem szólt hozzám. Hát én sem hozzá. Nem tudom, miért nem adtam be a felmondásomat, úgy, ahogy terveztem induláskor... Miért adom a nevem valamihez, ahol a szövegek minősége siralmas, és engedélyt sem kapunk, hogy radikálisan változtassunk?! Folytathatom?
O kezdőfilmmérgezés? Két ánglius fickó... akik közül az egyik inkább némbernek tűnt or something like this, szóval két öntudatos filmnéző őrült felháborodottan legalább egy órán át papolt nekem arról, hogy micsoda dolog ez: átrendezték a programot! És hogy az ő műsorfüzetükben reggel a Vikiben a Take my Eyes szerepel, ehelyett mást kapnak. Illetve kapnának, ha érdekelné őket. De ők nem és nem! Inkább ott csücsültek a nyakamon másfél órán keresztül, és lepedőnyi nagy tiltakozó levelet írtak, körítéssel, ahogy illik. Csodálkoztam.
O kötelenkötetlenül Én is így akarok, én is így szeretnék! Lógjak a köteleken, és könnyedén, mondhatni: lazán dönthessek, mikor vágom el a fej kötelét, mikor mondok le az életről. (Ugyebár: azt nem választhatom ki, mikor és hova születnék, de legyen annyi autoritásom, hogy magam dönthetem el: mikor és hogyan halok meg.) Egész életem úgy folydogáljon, hogy valaki, valahonnan irányítson, köteleim a végtelenségbe vesszenek! Ha van egyáltalán végtelen ég, és mi oda vagyunk kötözve. Merthogy a bábos film szerint igenis oda vagyunk kötözve, sőt érzékelhetően egy pontba vagyunk mindannyian csomózva, mindenkinek a sorsa mindenkinek a sorsával... közös. A ráadások bájosak.
O öregfiúsművészhíd Bámuljunk szembe a másikkal – ez az alap. Mereven bámuljunk a szemébe, és mondjuk érzéketlenül a legviharzóbb érzelmi töltető mondatokat, gondolatokat. És ezt még megspékeljük egy olyan fogással, hogy a nézővel (épp a pofábabámulás kultúrája miatt) elhitetjük: az, akivel épp beszélünk, ott van, ott áll közvetlen közelünkben, akár meg tudnánk érinteni. Talán érzi leheletünket. És akkor összetörik az üveggömb: nem, nincs mellettünk! Szembe bámultunk, de nincs velünk szembe, karnyújtásnyira, hanem valahol a végtelen messzeségben, tőlünk iszonyatos távolságra. A teret megnyújtjuk, az alakokat eltávolítjuk, bevesszük a maszlagot.
O tiff Nem értem, hogyan lesz ebből filmfesztivál... Ráadásul komoly, mérvadó filmfesztivál. Egyelőre minden a fejetlenség árnyékában vergődik. Minden nagyobb, több, mint tavaly. Ez persze több szervezési cécóval jár együtt, de mi élvezzük. A jövő talán az, hogy hamarosan nem csak a Repcsiben, a Vikiben és a Műviben vetítnek (na meg a szabadtéri helyeken), hanem az összes kolozsvári moziban. Az lesz az igazi filmfesztivál. Legalább két hétig kellene majd tartson. És ingyen kólát meg kukoricát is osztogathatnának...
O melléfog Bikácsy ír néhány sületlenséget az Oxford filmenciklopédiában. Mégiscsak csodálatos dolog az, amikor úgy ír valaki filmekről (sommás véleményt), hogy nem nézi meg azokat. Találomra beléolvastam egy helyen, és azt hőbörgi a mestör, hogy a Meet Joe Black arról szól... mondanom sem kell, hogy az ún. sátánfilmek kategóriába sorolta be... szóval arról szól, hogy a pokol urai (sic!) elküldik Joe-t a földre, aki majd alaposan megkeseríti szegény P. bácsi életét. Két gond van. 1. Joe-t senki sem küldi sehova, mert Joe-nak felveszi a testét, miután egy autóbalesetben kinyiffant, a... na ki? maga a halál. És akkor itt van a kicsi kutya elásva a második gondocska környül. 2. A pokol urai nem küldenek el senkit sehova, mert maga a halál látogatja meg milliárdosunkat, P. bácsikát. De van, aki megnézi a filmeket, és van, aki csak ír róluk. Lehangoló, hogy egy ilyen rangos kiadvány ez utóbbiakat (is) futtatja. Amúgy jó a könyv. Jó vastag. És sok benne a kép.
O feketejaszeme A nézőtér kongna, de rengeteg románt csődítettek be. Bravo! Amit viszont képtelen voltam lenyelni... Tudva, hogy a(z egyébként nem létező) kolozsvári magyar színházlátogató közönség állandóan amiatt nyafizik, hogy „túl intellektuálisak” és emészthetetlenek, fogyaszthatatlanok a társulat által bemutatott darabok, nos, ha erre gondolunk, akár az az őrült gondolat is megkörnyékezhet bennünket: hátha ezt a musical-mesélgetős cuccot az igénytelenség pózából követelőző néző arcába akarták vágni a kolozsvári társulat tagjai. Mert ha a darabot proteszt-előadásként értelmezem, akkor épp annyira nincs vele gond, mintha Temesváron mutatta volna be, az ottani társulat. Csakhogy nagyon az az érzésem, hogy mindezt komolyan gondolták.
O láccikNEMláccik Különös dolgok hangzanak el manapság etika kurzuson. Külön pikantériája a dolognak, hogy jó hazai magyar módi szerint ezeket a zetika cuccokat filozófusokra bízzák, lévén a szakemberhiány... enyhén szólva ordító. (Filozófusra viszont nincs szükség a tanügyben, legalábbis nem annyira! Hisz minden bokorban van néhány; személyesen ismerek legalább tíz-tizenkettőt.) És akkor marad a kényszermegoldás: a legközelebb álló szak-vadászmező barbárjait felkérni egy keringőre. Nincs is ebben semmi rossz, legalább a filozófia és az etika hallott egymásról, nem csak annyiban ismerősök, mint a lódoktor és az idegsebész, hogyhát mindkettőnek van fogalma arról: mi is a szike. Na de azt tanítják etika órán, hogy a jó esküvő előfeltétele a tisztességes menyasszony. Amit mondhatnánk persze másképp is. Cinikusan: a jó napilap nemcsak tisztességes kell legyen, hanem tisztességesnek is kell tűnnie. Idealista pózból: a jó lap nemcsak tisztességesnek kellene tűnjék, hanem tisztességes is kell legyen. És aztán mindig is ott voltak, ott vannak és ott lesznek azok, pofába másznak azok a véglények, akiknek utólag igazán hiába fáj, hogy a menyasszony régesrég nem szűz. S habár menyasszonyt még fel nem csináltam: pirulok. Láccik?
O azkikAhonlappok Ugyebár ha vannak honlapok, mi már csak tovább kellett gondoljuk a cuccot: kitaláltuk a honlappokat. Ha pedig nosztalgiázni volna kedvem, a Korunkra gondolhatnék, Demetrius lapszámára. Annak (2001/1) az vala a címe, hogy „Honlap. Holnap” utalandó ugye valami váradi cuccra is vagymiazisten! Nos, hála a szórakozott nyomdászlegénynek vagy nyomdaleányzónak, a gerincre így került fel a cucc: „Honlap. Honlap” Szó sincs itt kérem a nyomda ördögéről, rég meghalt az! Honlap, honlap... párolé párolé párolé... Keep going! Johnny, be walker! Orszámtinglájkdísz... és a zelőzmények.
O sms-vizsga Úgy használunk valamit, amit egészen másra találtak ki, hogy közben emberi tisztességünk (talán sosem létezett erkölcsi világrendünk) sérül, és tudásanyagunk semmivel sem lesz gazdagabb. Sőt. Egyre szegényebbek vagyunk: kifosztjuk önmagunkat. Többek között azért jutunk koldusbotra, mert képtelenek vagyunk önállóak lenni. Mégcsak azzal sem védekezhetünk, hogy a kommunista rendszer, az atyuska-állam erre kárhoztatott bennünket. Azóta, az állítólagos bukás óta mintha eltelt volna néhány év... vagy mégse? A génekbe beleivódik a lustaság, az elkényelmesedés átka is? Az ész labirintusa vagy a(z ön)tudat zsákutcája a mi sorsunk?! Előtte is vagyon valami?
O valdemarDaa Mese a Heltaiban. Az Andersen-évforduló kapcsán egy mesét kellett továbbgondolniuk költőinknek, versben. Gyulai, Mester, Demény és BIJ. Valdemar Daa lányai. Hiányoltam egy női költőt. Ha kissé rosszmájú akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy Gergely Edit bizonyára talált volna – nőként – rést a történeten, amit tovább lehetett volna írni. Kákán csomót alapon. Na de vissza a Heltaiba!
O kultúrnyafi Lüktet az agyam. Mégis szeretném, hogy minél többen jöjjenek el megnézni a Dealert. Csak a fogam valahogy elmúlna, az átkozott! Most már hiába iszogatom a zalgocalmin nevű fijólákat, babapurc. Sokáig azt hittem, a nők azért mentsruálnak, mert a férfiak minden áldott nap borotválkoznak. Na jó, ez túlzás. De akkoriban azt gondoltam, hogy inkább menstruálnék havonta ecce, csak ne kellene borotválkozni. Na jó, azóta sem borotválkozom rendszeresen, ezért néha olyan vagyok, mint egy vadember. Aztán sokáig azt is hittem, hogy a férfiak sokkal jobbak volnának – és ezáltal a világ –, ha ők is szülnének. Vagy ha ők. Persze rájöttem, hogy a szülési fájdalmaknál van egy rosszabb: a fogfájás. Kész szerencse, hogy nincsenek (sic!) ellenségeim, mert ha én nekik ezt kívánnám...
O blogbanaZigazság Na meg az internetben. Csak volna állandóan. Mint ahogy igazság sem lehet folyamatosan. Ugyebár: meghalt a csávó, oda a... Na de arról miért nem szól a történet, hogy Mátyás is diktátorocska volt, akit életében legalább annyira utáltak, mint a mi Ceauşescu elvtársunkat?! Persze, a halál után minden megszépül(het). S ha nem, akkor a hálás utókor, a nyafizó emberiség mindig, furton folyvást kitalál valaki-valami rosszabbat magának, amihez képest az előző gonoszság enyhe volt, mulatságos, elviselhető és... így: visszasírható. Miért ne?
O mintacitrom A kicsavarás még rendben volna. Csak azt érteném, miért kell éjszaka (is) dolgozni, pályázgatni és írogatni. Más, normális ember ilyenkor nem népirtásos filmről ír kritikát, nem mobilitási ösztöndíjról álmodozik, hanem alszik. És álmaiban jólérzi magát. Azt álmodja, hogy 18 éves, félelmetesen kékszemű, veszedelmesen szőke, magas (darázsderék, labdamell), baba-arcú, állandóan nevető hajadon. Amikor az utcán lépeget, a fák szerelmesen összeborulnak, a gépkocsik ütköznek, és a járdák pajkosan egymásba kapaszkodnak. A sarki rendőr kiejti szájából a sípját, a kocsmáros kiengedi a sört a pultra, a kirakatok csodálkoznak. A levegő nem mer mozdulni, nehogy megtörjön a varázs. Aztán persze az ébredés.
O Ctrl+Alt+Del aTom jut eszembe erről a címről (a sok költözéssel valahol elhagytam a kötetét), na meg az adóbevallás, amit A Héttől későn kapott jövedelemlapocska miatt határidő után, vagyis ma vagyok kénytelen leadni, és ott van a Socrates-Erasmus cucc is, nem, nem buzeránsok, hanem a mobilitási ösztöndíjprogram fantáziaegyénei, ez is ma esedékes, s aztán a TIFF-re is bejentkeztem önkéntesnek, és ha tovább is volna, mondanám még, hogy ma meg kell írnom a hetes filmkritikát, ami a Hotel Rwandáról fog szólani, imigyen: Schindler, a néger. Az eleje és a vége megvan a fejecskémben, de nem lövöm le a poénokat. Beletépek a napba.
O rohadékszövegek Miközben egészen mást volna kedvem művelni, éjjel-nappal cé, nem, nem, nem is, hanem inkább dé kategóriás szövegcskéket olvasok és javítok. Próbálok javítani... Persze, van a hipervalóság alatti realitásnak egy rétege, amely sohasem hagyja magát korrigálni. Ellenáll mindenféle jobbítási kísérletnek. Visszaüt, ha mégis próbálkozna valaki. Ilyenkor mondogatná a normális ember fia: „Bárcsak elvetélt volna anyuka engem!” Mert az nevetséges ugyan, hogy komoly, felnőtt férfiú azt mondogatja a komolynak tűnő (mármint önmagát túlságosan is komolyan vevő) írásocskában, hogy „nem vagyok múzsa, de van mondanivalóm”... na de mit tehetnék, amikor ugyanez a felnőttnek tűnő fickóbácsi recenziót ír, és a szövegtenger egyharmadában önmagát idézi?! Ez már vérlázító, és nem, nem akarok mosolyogni.
Csétitori nostri szunt máj intélidzsénci ká si áj lor!
O vorbeşteRomâneşte! Azt hittem, leáldozott az ilyen jellegű „vicces” kampányoknak. Meglepetés: egy elég nagy kommunikációs cég (ráadásul jelentős külföldi érdekeltséggel!) ezzel a mondattal indított országos reklámhadjáratot. Bizonyára sikeres lesz. De ha nem is: kész Caragiale! Hülyére röhögné magát a jó öreg Moş Virgulă, ha élnie adatott volna ebben a korban. Hiába na, ő is rossz helyre született. „Moftangioaica română vorbeşte româneşte numai avec les domestiques, încolo franţuzeşte - acu ia lecţii de limba engleză... Moftangiul este eminamente român; cu toate astea, înainte de a fi român, el este moftangiu.” Tovább is van, szö vö szpun? Ennél csak az szórakoztatóbb, ha a románt mindenhol magyarral helyettesítjük. Vagy egyéb nagy-akármilyen-kis-kelet-közép-júropai népecskékkel. Máglyára velem! Persze, persze: nobody expects the Spanish Inquisition! (lásd Monty Python)
O woyzeck&CO Ki ez a fickó? Vé, a (dupla)hős?! Wé! Hát persze. Hümm, hümm. Félek kimondani, de amit beírtál a dobozba, nos, az nem szerepel a bejegyzéseid között. Próbálj másra keresni (a bejegyzések 99 százalékában van „a” illetve „e” betű :) Vagy használd a naptárat! A kolozsvári színház minden évadban meglep valamivel bennünket. A társulat. Kedveljük őket. Jók. A képmutatók cselszövése óta (amit négyszer-ötször néztünk meg, és nem azért, mint Lovunk, aki a kidomborított nőcikebájok miatt :) nos: Bulgakov óta az ilyen jellegű előadások „bejönnek” nálunk. És bizonyára kritikákat fognak írni garmadával na meg tanulmányokat valamint veretes, díszes sorokat s talán verseket is (sic!) erről az előadásról! Miközben csak egy visszafogott kis vidéki produktum. Olcsó utánérzés – ahhoz képest, hogy ugyanerre a témára mások mit hangszereltek (filmben, színházban). Például Bozgorlendben. Ahol mindenki a játszótéren volt már, ki-be-sétafikálás nuku, és a filmekből ismert küzdősportos ketrec-kalitkában csüngtek valahonnan a fickók meg a fickinák. El valának „ásva” a mindigmások: óriászacskó vizeletben, szarban, akárhol, akármiben. És nem videóztak közben...
O konzerv&tartalma Ha a konzervativizmus azt jelenti, hogy maradi, akkor igen: bizonyos értelemben maradi vagyok. Persze, ez nem azt jelenti, hogy mindenféle korszerűség-cuccot eleve máglyára küldenék! Hanem olyan értelemben volnék maradi, hogy például ha van egy színház, abban azt szeretném látni, hogy az orrom előtt születik meg a darab. A színháznak eleve ez kellene legyen a feladata: a néző előtt előadni valami egyedit, megismételhetetlenül. Mert persze, hogy megismétlik a darabot, de két egyforma sosem lesz. Ha tehát ott helyben kellene, előttem, néző előtt összeálljon a darab, akkor ne próbáljanak különféle cselekkel átverni. Tovább is van, mondjam még?
O sokadikszintűtalálk Profizmus vs. pofátlan idétlenkedés, szemérmetlen rögtönzés. Van két csoportunk. Az egyik a kommunikáció szakosoké, a másik az újságíróké. Mindkét csoport ki kell találjon egy szervezetet vagy egy pártot, és azt be kell mutatnia – sajtótájékoztatón, a másik csoport előtt. Sajtószóvivő, elnök, államfőjelölt kiül, beszédek vannak, kérdések jönnek. Előzetesen kiosztva a sajtómappák, az információs anyagok cédével, asztal megterítve, ahogy illik, neveket kérnek, adatokat, sajtóterméket, telefonszámot, e-mail címet, szóval minden a lehető legkomolyabbnak tűnik. Vagy mégsem?
☼ elvont erdélyimagyar trakta
pörögj be! süllyedj mélyebbre ₪LinK aLanT miNDeN mEGvAgYoN tUrbÓuL kEReSd SzÍnÉt nE a FOnÁjÁt
tudni vélem, hogy mi a szép mi a rút
punktyé punktyé punktyé punktyé
becalization: szudzsécimöcivilizát kígyópiros sztori vizujólbezárva félszigetel: zirodalom filmes dolgaink
piros vagy ugyanez paraszt variánsban továbbá ez es teccik
de nem szeretek táncolni figyu! ide ne merj kattintani ezt füleld, csak meg ne hallja apuci
szadogádzsómazo pikáns lakodalmas
₪iTt cSAk SziViLiZáLtAn - ViSsZAkézBőL
aKÁrKi AkÁRMit AkáRHoGyAn aKÁrMikOr
vAGyiS eZt És ígY moNDjÁtOk Ti rÓLaM nEKeM iDe KöSzÖnEt éRtE (alant pedig finomvegyes saláta fogyasztható)
Nem képeslapok, én csináltam ezeket! ☼ ™ Bemutatom kedvenc virágaimat!
Mert aki a virágot szereti, állítólag
rossz ember nem lehet...
Legalábbis ezt így mondják nálunkfelé.